Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Elsősegély

Az elsősegélynyújtás fogalma.

 

Mint oly sok fogalom esetén, jelen esetben sincs könnyű dolgunk. Nem lehet egy minden részletében kielégítő magyarázatot adnunk, de az alábbi összefoglaló jól körül írja a lényegét:

Az elsősegélynyújtás olyan egészségügyi beavatkozás, amelyet bárki a végleges szakellátás megkezdése előtt végez, baleset vagy hirtelen egészségkárosodás közvetlen körülményeinek elhárítása és az állapot további romlásának feltartóztatása érdekében.

Azonban ha belegondolunk és válaszolunk arra a kérdésre, hogy kinek van szüksége elsősegélyre, máris világossá válik, hogy az elsősegélynyújtás célja lehet az élet megmentése, a további egészségkárosodás megakadályozása, valamint a gyógyulás elősegítése.

Elsősegélynyújtónak azt nevezhetjük, aki megfelelő elméleti és gyakorlati tudással rendelkezik, így az elsősegélynyújtás valamely kompetencia szintjén eredményesen beavatkozni képes. Eredményes beavatkozásnak pedig azt nevezhetjük, ami eleget tesz az előzőekben említett elsősegélynyújtás céljának vagy céljainak. Ezek a "szintek" természetesen az egyszerű laikus tudásától és gyakorlati ismereteitől az egészen főorvosi tudásig, illetve beavatkozási jogosultságokig terjednek. Erre remek példa amikor is egy nő sikeresen újraélesztett egy férfit úgy, hogy az instrukciókat telefonon kapta a mentőállomásról.

Az elsősegélynyújtás alanya mindig a hirtelen egészségkárosodott ember, hiszen a már régóta betegségtől szenvedő, vagy már diagnosztizált beteg kezelésre szorul, nem pedig elsősegélyre. Az elsősegélynyújtást időtől és helytől függetlenül az észlelés pillanatában azonnal el kell kezdeni. Lehetőség szerint az egészségkárosodás helyszínén, ott ahol a beteget vagy a sérültet megtaláltuk. A felesleges mozgatás esetenként súlyos következményekkel járhat. Ez alól természetesen vannak kivételek. SENKI nem kockáztathatja saját testi épségét vagy életét egy bajbajutottért sem. Tűzveszélyes és minden egyéb egészségkárosító és/vagy életveszélyes helyről el kell szállítani a sérültet, bajbajutottat, majd a biztosított, biztonságos helyen azonnal megkezdeni az elsősegélynyújtást.

 

Törvényi háttér:

Az elsősegélynyújtási kötelezettséget törvény szabályozza, az 1997. Évi CLIV tv. az egészségügyről külön rendelkezik az egyén szerepéről és megkülönbözteti a laikus és az egészségügyi szakdolgozót illetve ennek megfelelő döntési helyzetet teremt.

„Az egyén szerepe 5.§ (3) e) (…mindenkinek…) kötelessége - a tőle elvárható  módon - segítséget nyújtani és a tudomása szerint arra illetékes egészségügyi szolgáltatót értesíteni, amennyiben sürgős szükség vagy veszélyeztető állapot fennállását észleli, vagy arról tudomást  szerez.”

A szakdolgozóknál, már a véleményezési jog is bekerült a szabályozásba. „VI. fejezet: Az egészségügyi dolgozók jogai és kötelességei - Az egészségügyi dolgozók ellátási kötelezettségei 125. § Sürgős szükség esetén az egészségügyi dolgozó - időponttól és helytől függetlenül - az adott körülmények között a tőle elvárható módon és a rendelkezésre álló eszközöktől függően az arra rászoruló személynek elsősegélyt nyújt, illetőleg a szükséges intézkedést haladéktalanul  megteszi. Kétség esetén a sürgős szükség fennállását vélelmezni kell.”

A törvény továbbá pontosan megfogalmazza a mentést, mint egészségügyi ellátást:

94. § (1) A mentés az azonnali egészségügyi ellátásra szoruló betegnek a feltalálási helyén, mentésre feljogosított szervezet által végzett sürgősségi ellátása, illetve az ehhez szükség szerint kapcsolódóan - az egészségi állapotának megfelelő ellátásra alkalmas - legközelebbi egészségügyi szolgáltatóhoz történő szállítása, valamint a szállítás közben végzett ellátása (a továbbiakban: mentés).

(2) A beteg azonnali egészségügyi ellátásra szorul.

a) személyi sérüléssel járó baleset, tömeges baleset, katasztrófa esetén,

b) ha életveszély vagy annak gyanúja áll fenn,

c) heveny vagy riasztó tünetekkel járó esetekben, ha a sürgősségi ellátás elmaradása életveszélyhez, maradandó egészségkárosodáshoz vagy a gyógyulás elhúzódásához vezethet,

d) szülészeti esemény során,

e) ha az erős fájdalom vagy egyéb súlyos heveny tünet csillapítása sürgős orvosi beavatkozást igényel,

f) heveny tudatzavar esetén, ideértve az ittasság miatti tudatzavart is,

g) veszélyeztető állapot vagy annak gyanúja esetén.

(3) A (2) bekezdésben foglalt esetekben bárki jogosult a mentés kezdeményezésére.

(4) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltakon túl mentésnek minősül - a sürgősség igényétől függetlenül - az orvos által rendelt.

a) olyan mentőfeladat, amely során a beteget legalább mentőápolói felügyelettel a feltalálási helyéről egészségügyi intézménybe szállítják (mentőszállítás), vagy

b) a beteg legalább mentőápolói felügyeletét igénylő - gyógyintézetből gyógyintézetbe történő - őrzött szállítása annak érdekében, hogy a beteg szállítása közben szükség esetén azonnali egészségügyi ellátásban részesülhessen.

(5) Mentésnek minősül továbbá.

a) a külön jogszabályban meghatározott életmentő tevékenységhez az azt végző orvos, illetve munkacsoport szállítása (pl. szervátültetés),

b) életmentő orvosi eszköz és gyógyszer, valamint átültetésre kerülő szerv sürgős szállítása,

c) mentési készenlét biztosítása balesetek helyszínén, továbbá tömeges balesetek és rendkívüli esetek kárhelyén a helyszín biztosításának, illetve a veszélyhelyzet elhárításának idejére (mozgóőrség),

d) mentési készenlét biztosítása rendezvény helyszínén, térítés ellenében, meghatározott helyen és ideig (rendezvénybiztosítás).

(6) A közterületen vagy nyilvános helyen tartózkodó, magatehetetlen ittas személyt a mentőszolgálat kijózanítás céljából egészségügyi megfigyelésre, illetve ellátásra az illetékes egészségügyi szolgáltatóhoz szállítja. A megfigyelés az érintett kijózanodásáig, de legfeljebb 24 óráig tarthat. A beszállított személyt kijózanodásáig, de legfeljebb 24 órai időtartamra lehet az egészségügyi intézményben visszatartani.

95. § A mentés igénybevételéhez való jog a Magyar Köztársaság területén - állampolgárságra vagy egészségbiztosítási jogviszony fennállására való tekintet nélkül - mindenkit megillet.

96. § (1) A mentés biztonságos, egységes és összehangolt működéséhez szükséges feltételrendszer biztosítása és megszervezése állami feladat.

(2) A mentés feladatait az ország egész területére kiterjedően az állami mentőszolgálat, valamint - a működési engedélyben meghatározottak szerint - más, mentésre feljogosított szervezetek látják el az állami mentőszolgálat koordinálása mellett.

 

A túlélési lánc elemei és jelentőségük:

A  egy elméleti folyamatábra, amely a hirtelen egészségkárosodott ember útját jelenti az ellátási rendszerben. Az egyes elemek és jelentőségük a szakirodalomban többféle módon feldolgozott, de mindenképpen a beteg vagy sérült észleléstől a kórházig zajló folyamatait hivatott jelölni. A túlélési lánc az utóbbi években előtérbe került az elsősegélynyújtásban, a mentő és sürgősségi ellátásban egyaránt.

http://www.icd-gloucestershire.org.uk/assets/images/Chain_of_survival.jpg

KORAI ÉSZLELÉS → SEGÉLYKÉRÉS 104 → ÚJRAÉLESZTÉS FOLYTATÁSA (CPR) → MENTŐ ELLÁTÁS → KÓRHÁZI ELLÁTÁS

A túlélési lánc és a sürgősségi ellátás jelképeként önállósult Konstantin-kereszt is hasonló jelentést hordoz, igaz utóbbi leginkább a sürgősségi ellátás jelképe lett.

A kék, hatágú, ún. „Konstantin-kereszt” az élet csillaga. A mentés hat alapvető követelményét szimbolizálja: felismerés, segélykérés, elsősegély, mentőellátás, szállítás alatti kontroll, definitív ellátás. A kígyós bot (Aesculap pálca) az orvoslás-gyógyítás eszméjét fejezi ki. 

 

  

log.gif

 

Baleseti helyszín és észlelés jelentősége:

A baleseti helyszín az elsősegélynyújtó fő működési területe. Hatásos munkájának elengedhetetlen feltétele a helyszín pontos ismerete, veszélyforrásainak felismerése, elhárítása, további káresemények, sérülések megelőzése. A helyszínen a további baleset elhárítása, a meglévő veszélyforrások felismerése kettős érdek. Éppen ezért TILOS kockáztatni az életünket, mivel, ha mi megsérülünk, vagy meghalunk azzal a bajbajutott sem menekülhet meg és mi is hasonló sorsra jutunk.

Az észleléssel párhuzamosan töb dologra is oda kell figyelnünk, ezek a következők:

  • baleseti helyszín.
  • baleset mechanizmusa.
  • sérült állapota.

A későbbiekben árulkodó lehet a helyszín és az esemény jellege is.
Közlekedési balesetkor közvetlen veszélyforrás a forgalom, ez a veszély kiküszöbölhető megfelelő óvintézkedésekkel, például elakadásjelző háromszöggel, vészvillogóval és egyéb figyelemfelkeltő jelekkel.

Mentőhívás esetén az alábbi kérdések szerint tegyük meg a bejelentést:

  • Hol történt? (pontos cím, ennek hiányában a helyszín megközelíthetősége).
  • Mi történt? (a sérülés, rosszullét bekövetkezte: pl. összeesett, eszméletlen. szívbeteg fullad; magasból esett, gépkocsi elgázolta; motorkerékpárral fának ütközött, stb.).
  • Hány sérült, beteg van?
  • Milyen sérülés, panasz, tünet észlelhető? (pl. földön fekszik, lábát fájlalja; sápadt, verejtékes; fullad, nyugtalan, ajkai elkékültek; földön fekszik, görcsöl, szája habzik).
  • A bejelentő neve és telefonszáma (szükség lehet a bejelentő visszahívására, pl. pontatlan cím esetén!).
  • Várjunk a mentésirányító esetleges kérdéseire (a történtek pontosítása érdekében fontos!), és csak ezután tegyük le a telefonkagylót.

 
Ha nem mentést igénylő heveny megbetegedést észlel a beteg lakásán, hívja a háziorvost vagy az orvosi ügyeletet. A beteg vizsgálata alapján az orvos eldönti, hogy szüksége van-e a betegnek gyógyintézeti beutalásra és betegszállításra; ha igen, az orvos a szükséges intézkedéseket megteszi.

(forrás:www.mentok.blog.hu)

 

Eszméletlenség.

  • Ha a beteg  nem ébreszthető, a külvilág ingereire nem reagál, először állapítsuk meg, lélegzik-e a beteg!

  • Ha nem, kezdjük meg az újraélesztést (újraélesztés lásd lejjebb). Akkor is nézzük meg alaposan a száját, van-e benne a légzést akadályozó idegentest (hányadék, protézis stb.)!

  • Ha (már) lélegzik, de légzése hörgő vagy sípoló, lazítsuk meg a ruházatát és ellenőrizzük még egyszer a légutakat (idegen test), majd hozzuk a beteget stabil oldalfekvés helyzetbe.

  • Ha lehetséges, tegyünk alá takarót, és takarjuk is be, hogy a lehűlését megakadályozzuk. Ne hagyjuk őrizetlenül, amíg az orvos megérkezik.

 

Stabil oldalfekvés.

A stabil oldalfekvés biztonságos testhelyzet eszméletlen betegek számára, amely lehetõvé teszi a szabad légzést, ugyanakkor megakadályozza a vérnek vagy hányadéknak a légutakba jutását. A végtagok a testet stabil és kényelmes helyzetben rögzítik. Ha meggyõzõdött arról, hogy a beteg légzése kielégítõ, és a sérülése nyilvánvaló, igyekezzék őt ebbe a testhelyzetbe hozni. NE MOZGASSA a beteget, ha az gerincsérülést szenvedett!

 

vagolap01.jpg

vagolap03.jpg

 

vagolap02.jpg

vagolap04.jpg

 

 

Vannak olyan sérülések, amelyek mellett más módot kell választani a légutak szabadon tartására. Ezek:

  • Combcsonttörés.
  • Medencetörés.
  • Súlyos mellkasi sérülés (sorozat-bordatörés).
  • Nyílt hasi sérülés.
  • Gerinctörés.

Ilyenkor a hátán fekvő beteg fejét kell úgy elhelyezni, mint a befúvásos lélegeztetésnél enyhén hátraszegjük és felhúzzuk az állát. Ha a sérült hány, akkor fejét oldalra kell fordítani. Az ilyen sérültek nem hagyhatók magukra.

 

 

  • A felső légutak elzáródásának leggyakoribb oka a nyelvgyök hátracsúszása a garatfalra. A szabad felső légutak biztosításának legegyszerűbb módja a fej hátrahajtása.

    ! Sérült nyaki gerinc esetén csak akkor hajtsuk hátra a fejet, ha a szabad légutat más módon nem tudjuk biztosítani és az elzáródás a beteg életét fenyegeti!

     

    Esmarch-műfogás.

    Mikor javasolt? Lehetővé teszi az állkapocs előrehúzását, ezzel jobban és könnyebben átjárhatóvá teszi a felső légutakat. Használjuk eszméletlen betegnél, vagy a száj-garatűr megvizsgálása és a váladék, vér, hányadék, vagy idegentest eltávolítása érdekében.

     

    Kivitelezés:

    1. A beteg feje mögül a mindkét oldali állkapocsszögletre helyezett ujjainkkal és hüvelykujjainkkal az állat körülfogni.

    2. Ujjainkkal - az állkapocsra gyakorolt nyomás révén - az állkapcsot előretoljuk, hüvelykujjainkkal eközben nyissuk ki a szájat.

    3. Egyik kezünkkel ezt a helyzetet rögzítsük, a másikkal a száj-garatüreget tisztítsuk ki, ha azt a helyzet megkívánja.

 

Léguti idegentest okozta fulladás.

Fulladás esetén azonnal elsősegély és mentő hívás!
(lehetőleg két különböző személy egy időben)

A szájüregbe bekerült táplálék vagy egyéb anyag (pl. kitört fog, műfogsor, gyerekeknél játék, étel) részleges vagy teljes légúti elzáródást okozhat. Ez szerencsére ritka, de potenciálisan kezelhető oka a hirtelen halálnak.
Amennyiben az elzáródás részleges, a be- és kilégzés során az idegen test mellett levegő áramlik el és ez jellegzetes sípoló-búgó hangot ad, köhögési rohamot vált ki.
Ha az elzáródás teljes, azonnal légzési lehetetlenséget okoz. A balesetes a torkához kap, tekintete rémült, kétségbeesve küzd a levegőért. Arca kezdetben kipirul, majd szederjes lesz, a nyaki vénák kidagadnak. Majd zavarttá válik, összeesik, elveszíti az eszméletét, és rövid idő múlva meghal.

 

Ellátás:
Ha az áldozatnak enyhe tünetei vannak, csupán biztatni kell a köhögés folytatására. Ha nem oldódik meg, be kell avatkozni. Ha a súlyosan fuldokló beteg eszméletén van, 5 erőteljes ütést mérünk a lapockák közé a beteg hátára (kilégzési fázisban). A hatást fokozza, ha a felsőtestet előre hajlítjuk. Minden ütés után ellenőrizzük, hogy megoldódott-e a szűkület és csak szükség esetén ismételjünk.
Eredménytelenség estén alkalmazunk 5 hasi lökést, ez a Heimlich-féle műfogás.

 

Kivitelezése:

  • Az álló vagy ülő fuldoklót a két hónalja alatt átnyúlva átkaroljuk.

  • Egyik kezünket ökölbe szorítva a bordaívek találkozása és a köldök közti területre helyezzük.

  • Majd a másik kezünkkel átfogjuk az öklünket.

  • Befelé-felfelé, a rekeszizom irányába ható erővel magunk felé rántjuk az öklünket (ha van légzőmozgás, kilégzési fázisban). Ez a hirtelen rántás felnyomja a rekeszizmot, és a keletkező pozitív mellűri nyomás következtében a tüdőből kiáramló levegő kilökheti az idegen testet. Ezt a műfogást legfeljebb 5 alkalommal ismételhetjük meg.

  • Ha nem szűnt meg az elzáródás, váltogatni kell az öt háti ütést és az öt hasi lökést.
  • Ha a beteg bármikor eszméletlenné válik, óvatosan le kell fektetni. Ha eddig nem hívtunk, hívjunk segítséget, majd haladéktalanul 30 mellkaskompresszóval el kell kezdeni az újraélesztést. AKKOR IS, HA A BETEGNEK TAPINTHATÓ LENNE A PULZUSA!

A műfogás fekvő emberen is elvégezhető. Ilyenkor a beteg mellé térdelve, fordítsuk a hátára. Megkeressük a nyomás helyét, és egymást keresztezett kézzel nyomás gyakorlunk.

Ha sikerült eltávolítani az idegen testet és nem okoztunk szövődményt nem kell, minden egyéb esetben pedig kell segítséget hívni.
A műfogás nem alkalmazható csecsemőknél (1 éves kor alatt, a kisebb anatómiai képletek miatt), előrehaladt terhes nőknél (a magzat védelme miatt) és olyan kövér embereknél, akiket nem érünk át.

Csecsemőknél alkalmazott technika:
Lenyújtott alkarunkra helyezzük, úgy hogy arca a tenyerünkön helyezkedjen el, (a feje lejjebb legyen, mint a lába) és a lapockái közé ütünk.

Kövér embernél, (akit nem érünk át!) a fekvő változattal próbálkozhatunk.
A terhes nőnél végső esetben a mellkaskompresszióknak megfelelő mellkasi lökést kell alkalmazni.

 

Kimentés.

A kimentésnél olyan biztonságos fogást kell alkalmazni, amely lehetővé teszi akár egy elsősegélynyújtónak is a sérült felemelését, vagy kiemelését és mozgatását. Erre szolgál a Rautek-féle műfogás. Alkalmazhatjuk a sérült járműből való kiemelésénél, földön fekvő beteg felemelésekor, és kis távolságra szállításakor.

  • Gépkocsiból való kiemelés esetén mindig meg kell győződni arról, hogy a sérült lábai nincsenek-e beszorulva, a biztonsági öv be van-e csatolva. Ha igen, oldjuk ki (erről különösen este, sötét ruházat esetén könnyen elfeledkezhetünk). Ha van légzsák és esetleg nem eresztett le, ki kell iktatni. (Ha szükséges az életmentő beavatkozásokat már a kivétel előtt el kell végezni!)

  • Ezután, ha mód van rá, az üléstámlát hátradöntjük, és csípőnél (derékszíjnál) megfogva a sérültet annyira fordítjuk el, hogy a háta megközelíthető legyen.
  • Majd a beteg mindkét hóna alatt átnyúlva, meg kell ragadni az egyik (nem sérült!) alkarját könyök alatt és csukló felett fogva (a. ábra).
  • Ezután azt vízszintesen a mellkasához szorítjuk és magunkhoz húzva, nyújtott háttal (nem derékból emelve!) fel-egyenesedünk úgy, hogy térdünk enyhén hajlítva marad.
  • A combunkra támasztjuk a beteg testét, és kis lépésekkel hátrálva húzzuk el biztonságos távolságba. Természe-tesen, ha több ember van a helyszínen, be lehet őket vonni a kimentésbe, de egy ember irányítson (b. ábra).
  • Ezzel a fogással a földön hanyatt fekvő beteget is tudjuk mozgatni (c. ábra).
  • Ez esetben a beteg feje mögött helyezkedünk el kis terpeszállásban úgy, hogy a beteg feje a két lábfejünk között van.
  • Majd lehajolva, nyújtott karral a beteg tarkója alá nyúlunk, lendülettel felültetjük úgy, hogy annak felsőteste kissé előredőljön. (Attól nem kell félni, hogy kitörjük a nyakát, ahhoz kétirányú rántás kellene!).
  • Terpeszállásunkon nem változtatva, mindkét kezünket a nyaktól a lapockákig csúsztatjuk, megtámasztjuk térdeinkkel a beteget és fixáljuk az ülő helyzetet.
  • A továbbiakat az ülő helyzetben leírtaknak megfelelően folytatjuk.
  • Abban az esetben, ha nem találunk ép alkart, olyan eszközt kell keresni, amit a sérült két hóna alatt áthúzva biztonságosan meg bírunk fogni, és azzal ki tudjuk emelni (pl. összehajtott takaró, vontatókötél). Esetleg, ha kis súlyú a sérült és átérjük, saját karunkat átfogva megpróbálhatjuk kivenni a sérültet.

 

A bukósisak levétele.

A balesetet szenvedő motoros bukósisakját általában le kell venni. Itt is azonban fokozottan vigyázzunk a nyaki gerinc és úgy általában a gerinc épségére ez mindig nagyon fontos. Ha nincs közvetlen életveszélyben a motoros vagy akin bukósisak van, akkor várjuk meg a mentőket ne vegyük le a sisakot.

A sisak levétele:

  • Lehetőleg 2 segélynyújtó végezze ezt a műveletet, ekkor ugyanis biztonsággal elvégezhető.
  • Az 1. segélynyújtó a sérült mögött térdel és mindkét kezével rögzíti a sisakot.
  • A 2. segélynyújtó a balesetet szenvedett felsőteste közelében térdel oldalt, felhajtja azonnal a szemellenzőt, leveszi az esetleges fent lévő szemüveget stb. bármit, ami akadályozhatja a bukósisak levételét és ezután kinyítja a sisakszíj csatját.
  • A sisaklevétel: A 2. segélynyújtó ezután mindkét kezével - tenyerei közé fogva - rögzíti a fejet, és ezáltal a nyaki gerincet; fenntartva a rögzítést a sisaklevétel során mindvégig, szükség esetén a kezek "után csúsztatásával".
  • Az 1. segélynyújtónak akkor kell a sisakot levennie, ha a sisakba nyúlással és az arcpárnázat összenyomásával már valamennyi mozgásteret nyert, hogy a sisakot kissé széthúzhassa és mobilizálhassa.
  • Az 1. segélynyújtó óvatos kis mozgásokkal, 2. segélynyújtó folyamatos nyakrögzítése mellett, vegye le hátrafelé a sisakot, míg végül a 2. segélynyújtó egyedül tarthatja kezeiben a sisaktól megszabadított fejet.

 

Mikor beszélünk sebzésről.

 Testünket a külső behatásoktól legyen az fizikai - pl. ütés, UV-sugárzás, hő -, biológiai - különböző kórokozók-, vagy kémiai - vegyszerek bőrünk védi meg. Kevesen gondolnák, de bőrünk egyben legnagyobb szervünk is, amely három, egymástól többnyire jól elkülöníthető rétegből, a hámból, irhából és bőraljából épül fel. Szűkebb értelemben bőrünk (hámréteg) folytonosságának megszakadását nevezzük sebzésnek, de tágabb értelemben a belső szervek szöveteinek sérülései is ide tartoznak. A sebzéseket általában vérzés kíséri, melynek jellege, erőssége függ a seb egyéb jellemzőitől, pl. nagyság, mélység, keletkezés formája).

A mechanikus sebek az ép szöveteket érő fizikai ártalom hatására keletkeznek. Többféle felosztás is lehetséges. A két legfontosabb probléma a vérvesztés, valamint a fertőzés.

Sebek típusai:

A mechanikus sebek osztályozásának egyik lényeges szempontja a sérülést kiváltó fizikai ártalom jellege. Erről beszámolhat maga a sérült, valamint környezete is.
Alábbiakban a fontosabb sebtípusokat és jellemzőiket ismertetjük.

A nyílt sebek diagnózisának felállításához az esetek többségében elég a seb küllemének gondos vizsgálata és a sérült beszámolója a sebzés körülményeiről.
Sokszor jelentéktelennek látszik, de akár életveszélyes állapotot jelent a szúrt seb. Különösen fontos, ha testüregek - hasüreg, mellüreg - felett keletkezett, vagy vastag, mély izomzatot érinthetett. A bőrfelszínen gyakran csak jelentéktelennek tűnő, 1-2 cm-es, akár alig vérző nyomot hagy. Az igazi veszélyt az jelenti, ha a mélyben, általunk nem láthatóan nagy erek, belső szervek sérülnek, valamint a mélyre hatolás miatt komoly gyulladás keletkezik a szövetek között a szúrcsatornában. Ennek megfelelően minden szúrt seb orvosi, számos esetben kórházi ellátást igényel. Az ilyen sérült megfigyelésre szorul, állapotrosszabbodás esetén mindig gondolnunk kell belső sérülésre.

A metszett, vágott seb esetén valamilyen éles tárgy okozta a sérülést. Jellemzője, hogy a sebszélek egyenes lefutásúak, a seb alapjáig terjednek, szűkülő a sebzug, a sebalapig minden szövet élesen átmetszett, ritka a nagyfokú szennyeződés. E jellemzők azt is jelentik, hogy a gyógyulás szempontjából jó hajlamú sérülés. A metszett seb általában erős vérzéssel jár, de a vérzésen kívül egyéb veszélyre is gondolnunk kell. Ne ragadjunk le a vérzés észlelésénél és ellátásánál. Gondoljunk arra, hogy egyéb fontos képletek, idegek, inak nem sérültek-e. Ennek jele, ha az érintett testrész funkciója nem megfelelő. Jellegzetes terület e tekintetben a csukló és a kezek, ahol közvetlenül a bőr alatt idegek és inak futnak.

A zúzott seb esetében a bőr károsodását egy tompa erőbehatás, pl. zuhanás okozza. A sebszélek az erőbehatásnak megfelelően szakadnak, tehát egyenetlenek, tépettek, a sebalap is szabálytalan, gyakran erősen szennyeződik, különösen, ha a talajjal történt az érintkezés. A segélynyújtó itt is a vérzést észleli először. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy ütés következtében keletkezett, így fenn áll a csontsérülés, fej érintettsége esetén az agyrázkódás veszélye. A gyakori szennyeződés felszínes seb esetén is megfelelő ellátást, tisztítást, fertőtlenítést igényel.

A harapott sebet tekintjük a nyállal való kontaktus miatt a fertőzésre leginkább hajlamos sérülésnek. Ennek értelmében minden olyan esetben, amikor állati eredetű marás, harapás a kiváltó ok, erre gondolnunk kell. Fontos szempont az is, hogy az állat korábban oltásra került-e, erről számos esetben csak a környezet adhat információt. Az ellátás egyik fontos iránya a veszettség elleni védekezés, másrészt magának a sebnek az elfertőződését is meg kell előzni.
A külsérelmi nyom általában jellegzetes, végtag esetén sokszor kétoldali. Nagy harapási erővel rendelkező állat igen komoly sérüléseket okozhat. Nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy magunkra is vigyázni kell, állati támadásnál minket is fenyegethet veszély. A laikusok általában a kutyával azonosítják a harapott sebet. A macska okozta harapás karmolás legalább olyan veszélyes.

A lőtt seb megjelenése függ a lövedék jellegétől, a lövés irányától és a lőtávolságtól. Általában felismerhető a bemeneti nyílás, mely körül égésnyom is megjelenhet. Másrészt lehet kimeneti nyílás is, mely sokszor nagyobb roncsolást okoz, mint a bemeneti. A lövedék lőcsatornában megtett útját, annak irányát és a szövetkárosítás mértékét befolyásolja, hogy milyen szöveteket érintett a lövedék.

A különböző sebek ellátásának közös eleme, hogy minden sérültet nyugalomba kell helyezni. Ezt követi a vérzéscsillapítás, mely a seb tisztításából, fertőtlenítéséből és a vérzésnek megfelelő kötés felhelyezéséből áll. A sebek végleges ellátását szakember végzi.
Ismételten hangsúlyozzuk, hogy minden sérült megfigyelésre szorul. Állapotrosszabbodás esetén gondoljunk belső sérülésre, nagyobb vérvesztésre.

Feladatunk ezen felül a sérülés körülményeinek tisztázása, melynek segítségével olyan sérülésekre is gondolhatunk, mely azonnal nem jelenik meg tünet formájában. A későbbi ellátó pontos tájékoztatásáról se feledkezzünk meg.

 

Sérülések általános ellátása.

Hajszáleres vérzés:

Horzsolások tipikus vérzése. Enyhén szivárgó, gyöngyöző vérzés látható.

Ideiglenes ellátása:

  • seb környékének megtisztítása.

  • seb környékének fertőtlenítése jódpárnával vagy Betadine oldattal.

  • laza steril fedőkötés felhelyezése.

 

Vénás vérzés:

Véna sérüléséből származó vérzés. A vér színe sötétvörös, egyenletes folyású, intenzitása a megsérült ér nagyságától függ.

Ideiglenes ellátása:

  • a sérült nyugalomba helyezése.

  • a sérült testrész szív fölé emelése seb környékének megtisztítása, fertőtlenítése.

  • steril nyomókötés felhelyezése.

Nyaki véna sérülésekor nem tehető fel nyomókötés!

Artériás (ütőeres) vérzés:

A sérült artériából a szív ritmusának megfelelő ütemben, nagy nyomással, lüktetve távozik az élénkpiros színű vér. Rendkívül kis idő alatt nagy lehet a vérveszteség ezért gyorsan kell cselekedni!

Ideiglenes ellátása:

  • a sérült nyugalomba helyezése (leültetés, lefektetés).

  • a sérült testrész szív fölé emelése.

  • az artériát a seb és a szív közötti szakaszon található nyomóponton a csonthoz szorítjuk.

  • nyomókötés felhelyezése.

A lehetséges gyors elvérzés miatt itt elhagyhatjuk az egyébként fontos tisztítást és a steril eszközök használatát.

Nyaki sérülés esetén itt sem helyezhetünk nyomókötést, ilyenkor a sebbe nyomott géztekerccsel csillapíthatjuk a vérzést. Nyomókötést nem távolítunk el, ha átvérzett területre újabb nyomópárnát helyezünk, és újra átkötjük!

Sapkakötés:

A sapkakötést fejsérüléseknél alkalmazzuk. Kivitelezéséhez egy mull-lapra és két tekercs mullpólyára van szükség.

  • A fertőtlenítést követően a sérült területet mull-lappal fedjük.

  • A mull-lap rögzítéséhez két steril mullpólyára lesz szükségünk. Az egyikkel három körkörös menetet készítünk a fej körül a homlok és a tarkó vonalában.

  • A másik pólya végét a körkörös pólyával rögzítjük, majd a fejtetőn haladó előre-hátra irányuló menetekkel fedjük vele a fejet oly módon, hogy elöl ismét rögzítse a körbefutó pólya.

  • A fej kötözését a körkörös, illetve a fedő pólyával addig folytatjuk, míg az egész fejtetőt be nem kötöttük.

  • A sérülés ellátását körkörös menetekkel fejezzük be.

  • A kötözés befejeztével ne felejtsük el a kötést "kényelmessé" tenni. Igazítsuk meg a füleket, szemöldököt és a kötés alsó részét!

  • Az így elkészített ún. sapkakötés akkor megfelelő, ha az (elviekben) sapkaként leemelhető a fejtetőről.

Parittyakötés:

Parittyakötést alkalmazunk általában állkapocs-, orr-, fülsérüléseknél, de más esetekben is elképzelhető. A kötés elkésztéséhez egy hosszú mullpólyára és mull-lapra van szükségünk.

  • A parittyakötés készítésének első lépéseként terítsünk ki egy mullpólyát, a kb. 60 cm-es szakaszt hajtsuk félbe, majd a félbe hajtott pólyát tekerjük fel.
  • A félbehajtott és feltekert mullpólyát a végektől kezdve vágjuk ketté úgy, hogy a középen lévő kb. 4-5 cm-es rész egyben maradjon.
  • Az így elkészített mullpólyát terítsük ki, közepére helyezzünk mull-lapot, majd tekerjük fel.
  • Feltekerés után a mull-lap két végénél csomózzuk össze a kötszert.
  • A kötést a sérült testfelületre helyezzük, majd rögzítjük.
  • Parittyakötést egyéb sérüléseknél is alkalmazhatunk, a sérüléshelyének megfelelő különbséggel.

 

Törések.

Felismerés:

 Az első és talán legfontosabb szempont, hogy elsősegélynyújtás szintjén az ellátás szempontjából nem teszünk különbséget ficam, rándulás és törés között, mindegyiket azonos elvek alapján látjuk el, tekintettel arra, hogy a tünetek sokszor hasonlóak. A legfontosabb szempont, hogy mindig a súlyosabb lehetőséget tartsuk szem előtt. Törésre, mint legsúlyosabb problémára gyanakodhatunk egyes jelekből, illetve egyértelműen gondolhatunk a biztos jelekből.
Törésre gyanús, ha a testrész fájdalmas, duzzadt, mozgása beszűkült, esetleg nem mozdítható. Biztos jele a törésnek, amennyiben a testrész deformált, illetve ha olyan nyílt törés esetén, ahol látszik a törtvég. Nyílt törés esetén a sérülést a sebellátásnak megfelelően lássuk el. Húzzunk gumikesztyűt, fertőtlenítsük, majd helyezzünk rá óvatosan fedőkötést. A fertőtlenítés a nyílt töréseknél különösen fontos, mert az esetek jelentős részében néhány napon belül csonthártyagyulladás következhet be. Ezt követően rögzítsük a végtagot az alábbiak szerint.

Sérülésre alapvetően három tényező segítségével gondolhatunk. A beteg panasza egyértelmű segítséget jelent. Vizsgálatunkkal megerősíthetjük gyanúnkat. Ez a két lehetőség nem mindig kivitelezhető, hiszen eszméletlen beteg nem fog panaszkodni, vastag ruházaton keresztül nehezen vizsgálhatunk. Ezért a harmadik, talán leglényegesebb szempont, hogy a sérülés körülményeit vegyük figyelembe. Amennyiben bizonyos sérülési mechanizmus szerepel kiváltó okként, mindig tekintsük a beteget súlyos sérültnek. (pl. magasból esés, kiálló tárgyra esés, nagy sebességű gázolás stb.)

Felső végtag:

A végtagsérülések a leggyakoribb sportbalesetek, de a háztartásokban, idős embereknél sem ritkák.

Ujj, csukló, alkar, felkar és kulcscsont sérülése esetén a sérült végtag rögzítésére legszerencsésebb a háromszögletű kendő. Az ellátás lépései a következők.

  • Kérjük meg a sérültet, hogy óvatosan hajlítsa be könyökét (feltéve, ha nem könyöksérülése van) úgy, hogy alkarja a mellkasa elé kerüljön.
  • Rögzítsük alkarját a képeken és a videón látottak alapján úgy, hogy csuklója kissé följebb legyen, mint a könyöke, azaz alkarja ne vízszintes, hanem enyhén ferde pozícióban legyen.
  • Ha a sérültnek úgy kényelmesebb alkarja és mellkasa közé tehetünk összehajtott ruhadarabot.

A sok helyen javasolt házilag rögtönzött sínek felhelyezésétől óva intenénk mindenkit. Sajnos nem egyszer fordult már elő, hogy a gondos segélynyújtó túl szorosan rögzítette a végtagot az említett sínhez és nagyobb bajt okozott, mint gondolná. Ha a sérültnek kényelmesebb és körültekintően kivitelezhető a sínhez rögzítés nem tilos, de figyelmet igényel! Emellett azt is illik tudni, hogy kiváló, kisméretű, praktikus végtagrögzítő eszközök is kaphatók már, kifejezetten laikusok számára.

Alsó végtag:

A lábtörések, ficamok, rándulások esetén az elsődleges szempont, hogy lehetőleg hagyjuk nyugalomban a sérültet, illetve a sérült testrészt. Ha a sérültnek úgy kényelmesebb, kisebb a fájdalom stb. próbáljuk rögzíteni a végtagot, de itt sem a már említett sínhez rögzítést javasoljuk. A végtag megtámasztható oldalról ruhaneművel, pokróccal, vagy bármi mással, indokolt esetben természetesen a másik, épp végtaghoz is rögzíthető, de mindenképp körültekintően, óvatosan. A sérült mozgatását lehetőleg bízzuk szakemberre.

Amit a töréseknél NE csináljunk:

  • ne mozgassuk megfelelő odafigyelés nélkül.
  • ne próbáljuk kiegyenesíteni, visszailleszteni.
  • ne rögzítsük túl szorosan a végtagsínhez.

Lábsérülések esetén a szakszerű mozgatás érdekében indokolt a mentők értesítése.

Bordatörés:

A bordatörés általában a mellkas-sérülések kísérője. Leggyakrabban a közúti baleseteknél fordul elő, különösen a biztonsági övet mellőző gépkocsivezetőknél. Bizonyos esetekben a szabályosan használt biztonsági öv is okozhat kisebb mellkas-sérülést, ez azonban az öv használatának fontosságát csöppet sem csökkenti! Bordatörés tipikus tünete a belégzésre fokozódó, szúró mellkasi fájdalom. Ellátása különös körültekintést igényel, mivel a törött borda a belső szerveket is megsértheti. A bordatörés speciális esete az ún. ablakos törés, ez esetben egy-egy borda több helyen is törik, s mint egy ablak benyomható.

A sérültet helyezzük a számára legkényelmesebb testhelyzetbe. Ez az esetek többségében az ún. félülő helyzet. Kérjük meg a sérültet, hogy üljön le, felsőtestét enyhén hátradöntve karjaival támasszon ki, lábait térdben hajlítsa be és lélegezzen nyugodtan. Ennél is komolyabb figyelmet érdemel, ha a légutakból vér távozik, vagy a sérült légzése felületes, azaz légző mozgások vannak, de oxigénhiányos állapot alakul ki. Előbbi belső sérülésre, utóbbi légmellre utal. A bordatörésre utaló jelek mentőhívást indokolnak.

Medencetörés:

A medencetörés minden esetben súlyos sérülésnek tekinthető, mert gyakran belső sérülés is kíséri. Általában a sérült medencéje, alsó végtagja deformált, igen erős fájdalom kíséri. Elsődleges szempont itt is a sérült nyugalma, mozgatásának kerülése. Támasszuk ki medencéjét oldalról, általában kedvező, ha két lábát összekötözzük, természetesen körültekintően. Medencetörés gyanúja esetén mindig hívjunk mentőt! A medence törése súlyos sérülésnek számít, tekintettel arra, hogy a nagy fájdalom mellett akár 1000 ml vér elvesztése is megtörténhet.

 

Az égési sé­rülések ellátása.

Elsősegélynyújtás szintjén lényegében mindegy, hogy közvetlenül mi okozta az égési sérülést, az ellátás ugyanaz. Tehát nem a kiváltó ok elemzésére, hanem a gyors és hatásos ellátásra kell a hangsúlyt fektetni.

Fel kell mérni az égés fokát és kiterjedését, hiszen e kettő határozza meg súlyosságát. Külön hangsúlyt kell fektetni annak kiderítésére, hogy történt-e légúti égés. Az ilyen beteg állapota ugyanis gyorsan és nagymértékben romolhat.

Légúti égést gyanítsunk, ha:

  • a körülmények ezt felvetik.

  • az arc, orrnyílások korommal szennyezettek.

  • a nyelv, a szájüreg piros, fájdalmas.

  • rekedtség alakul ki.

  • fulladás jelentkezik.

  • a beteg állapota gyorsan romlik.

Legfontosabb célunk a további károsodások elkerülése, valamint az állapotrosszabbodás megakadályozása, a főbb panaszok enyhítése. A sérültet helyezzük nyugalomba. Az érintett területet fedő ruházatot lehetőség szerint el kell távolítanunk, hiszen egyrészt akadályozza a hűtést, másrészt, ha forró folyadék került a ruházatra, az a továbbiakban is károsít. Abban az esetben, ha a ruha a bőrbe égett vagy nagy és nehézkes eltávolítása természetesen ne próbáljuk azt meg, kezdjük el a hűtést ruhán keresztül és, ha a későbbiekben megoldható csak akkor vegyük le. A fájdalomcsillapítás érdekében a legfontosabb és leghatékonyabb beavatkozás a hideg vizes hűtés. A legeredményesebb ezt folyó vízzel végezni, legalább 15 percig. Ha folyó víz nem áll rendelkezésünkre, lehet vizes borogatást is alkalmazni. Itt hívjuk fel a figyelmet, hogy a természetes vizek (tavak, patakok, folyók) vize nem a legszerencsésebb, mivel ezek fertőzésveszélyt jelenthetnek. Ugyancsak nem képezik az elsősegélynyújtás részét a különböző gyógyhatású, a további kezelésben már szerephez jutó szerek. A hűtés végeztével - tekintettel a fertőzésveszélyre - a sebet fedjük laza, steril fedőkötéssel.

Célszerű az otthoni elsősegélydobozba égési zselét és/vagy égési kötszert beszerezni. Ezek közvetlenül, hűtés nélkül is a sebbe helyezhetők, hűtő, fertőtlenítő hatással bírnak.

Az ellátás során szem előtt kell tartanunk, hogy az
égési sérüléseknek számtalan kísérő hatása is lehet. Ezek közül a jelentős folyadékvesztést említjük, de a keringési rendszer működését is jelentősen befolyásolhatja. A testfelület több mint 10%-át borító másodfokú égési sérüléskor ún. sokk lép fel, amely jelentős állapotrosszabbodással jár.
Javasolt a sérülttel minél több folyadékot itatni, hogy ezzel pótoljuk a folyadékvesztést.

Mit NE tegyünk az égési sérüléssel?

TILOS az égési sérülésbe bármilyen anyagot juttatni. A népbabonáknak köszönhetően leggyakrabban tejfölt, olajat, tojást öntenek, zsírt kennek a sérülésre, de a hintőporok alkalmazása is helytelen. Az említett anyagok mind fertőzésforrások lehetnek, továbbá jelentősen nehezíthetik az orvosi ellátást, illetve a sebgyógyulást.

Ugyancsak nem az elsősegélynyújtó feladata a másodfokban már kialakuló hólyagok megnyitása, eltávolítása.
Ha az égési sebbe a ruházat beleolvadt, ne próbáljuk meg eltávolítani. A hűtést a ruhán keresztül végezzük!

Kórházban kezelendő égési sérülések 

Mindenképp kérjünk orvosi segítséget az alábbi esetekben:

  • gyermek a sérült.
  • légúti égés gyanújában.
  • arcot, kezet, lábat vagy nemi szervet érte.
  • elsőfokú égés esetén, ha kiterjedése a bőrfelület 5%-nál nagyobb (öttenyérnyi).
  • másodfokú égés esetén, ha a bőrfelület nagyobb, mint 1%-ra terjed ki (tenyérnyi).
  • harmad-, negyedfokú égés esetén.
  • ha nem biztos az égés súlyosságának (mélységének) megítélése.

 

Áramütés.

Szerencsére nem túl gyakori baleset az áramütés a megfelelő műszaki előírások és óvintézkedések betartása mellett, mégis néhány dolgot jó, ha tudunk róla.

Többféle formája van, az áramütés ereje szerint. A legritkább és legnagyobb feszültségű áramütés a villámcsapás. Gyakoribb a nagyfeszültségű áramütés, ez viszont inkább ipari környezetben fordul elő, munkahelyi balesetként. A háztartási áramütések azok, melyek gyermekeinket és minket a legjobban veszélyeztetnek.

Legjobb természetesen megelőzni ezeket is, akárcsak az összes többi balesetet. Ügyeljünk rá, különösen ott, ahol nagyon kicsik a gyermekek, hogy a használaton kívüli konnektorokat vakdugóval ártalmatlanítsuk, néha ugyanis nagyon csábító lehet egy elérhető lyuk. A vizes helyiségekben használatos elektromos készülékeket csak száraz kézzel, gumi, vagy műanyag talpú papucsban használják a gyermekeink, és ezt alaposan tanítsuk meg nekik! Hajat szárítani kádban ülő gyereknek, még a kád szélén ülő szülőnek sem szabad! A kíváncsibb, bütykölésre hajlamos, kis ezermesterek ne szereljék az áram alatt lévő készüléket, egyszerűbben: húzzák ki dugót, mielőtt lebontják a hifit.

Az áramütés által okozott balesetek következményei három csoportba oszthatók. A legkevésbé súlyos következmény az áram okozta égési sérülés, melynek kezelése és gyógyulási esélye szinte semmiben sem különbözik az egyéb okból bekövetkező égésektől, rendszerint nem is nagy kiterjedésűek. Általában két helyen jön létre seb, ott, ahol a szervezetbe hatol az áram és ott, ahol kilép. Ezeket áramjegynek nevezik.

Súlyosabb következménye van, ha az áram a szív elektromos működését megzavarja, ilyenkor ugyanis ritmuszavart okozhat. Másik veszélyes állapot, ha az áramütés után bármilyen eszméletvesztés, vagy tudatzavar alakul ki.

Ezek fényében az elsősegélynyújtás fontos szabályai a következők:

  • Csak a veszélyt okozó körülmény megszüntetése után kezdjük meg a mentést! Azaz kapcsoljuk ki az áramot, lehetőleg a biztosítékot is!

  • Az áramütést okozó eszközhöz ne nyúljunk, inkább valamilyen, hosszú, áramot nem vezető eszközzel (pl.: száraz seprűnyéllel) lökjük biztonságos távolba!

  • Az eszméletlen sérültet fordítsuk stabil oldalfekvésbe, és tegyük szabaddá a légutakat!

  • A tiszta tudatú beteget ne itassuk, és minél kevésbé mozgassuk.

  • A lehetséges következmények ismeretében sose hezitáljunk, mielőbb kérjük orvos segítségét!

ambulance.gif